Szokás mondani, hogy egy szerzői filmest alkotásának pár perce – animációs művész esetében akár pár másodperce – alapján föl lehet ismerni. Mintha csak Tóth Pálról szólna ez az állítás. Életművében másokéval össze nem hasonlítható univerzumot teremtett, a számítógépes 3D-animáció szerzői változatát érlelte ki. Tóth Pál, azaz becenevén Paja munkássága az 1970–1980-as években a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műteremében indult. Azon fiatalok egyikeként érkezett az animáció világába, akik útjára bocsájtották a kecskeméti animációsfilm-készítést. Első egyedi filmje, a cirkuszi plakátokat idéző látványvilágról is emlékezetes, nagy nemzetközi sikerű Hogyan lehet megijeszteni egy oroszlánt? (1980) volt. Ez a film léptette porondra a Leo és Fred (1984–86), a magyar sorozatanimáció egyik ékkövét jelentő rajzfilmszéria címszereplőit. Az oroszlán és az idomár történeteiben több a melankólia, mint a vidámság, s több a csendes tűnődés, mint a mozgalmasság. A Koncert című záróepizódban a legszívszorítóbb magyar mozgóképek egyikét tisztelhetjük.
Az alkotó közel egy évtizedes belgiumi munkavállalás után tért haza, majd Szegeden letelepedve saját vállalkozásban – a Paja Filmben – készítette 3D-s rövidfilmjeit, kilenc alkotást a Szezonvégtől (1996) a legutóbbi Záporig (2012). Folytatódik és felerősödik bennük a Leo és Fredből ismerős vonzódás az eseménytelen(nek tűnő) holt idő és a szemlélődés iránt, illetve az erős önreflexivitás. A Szezonvég horgásza eltünteti maga körül a (művi) világot, az Egy újabb nap (1998) többértelmű groteszkjében ruha és ember cserél szerepet. A Rajzfilm (2005) önvallomás az alkotói képzeletről, az Éjszakai horgászat (2007) a természet szemlélésének élményét, a Kicsi rigó (2009) pedig egy mulandó barátság krónikáját állítja középpontba. A Tél (2001) a tavaszra vágyó hóember sorsán keresztül az elmúlásról elmélkedik, míg a Záporban a külvilág fenyegetése titokzatos massza formájában forgatja fel egy öreg néni életét. A Paja-filmek portrék a magányról, annak szépségéről és szomorúságáról. Éppen ezért kivételes a rovarok csoportos aktivitására fókuszáló A szentjánosbogarak nemi élete (2000): félreérthető és félre nem érthető poénpetárdáinál csak szemkápráztató fénytüneményei sziporkázóbbak. Nem véletlen, hogy Tóth Pál 3D-animációi bejárták a világot, számos díjat is elnyertek a fesztiválokon.
Varga Zoltán
filmtörténész
