Mindazon fiatalok közül, akik 1971-ben a Pannónia Filmstúdió Kecskeméti Műtermének megalapításában és elindításában részt vettek, Horváth Mária vált a stúdió legmeghatározóbb művészévé. Munkássága nem csupán mennyiségi értelemben impozáns, hanem sokoldalúsága révén is, amely az animáció több területén szerzett jártasságában éppúgy megmutatkozik, mint az animációs formák szinte teljes palettája iránt mutatott érdeklődésében. A „HoriMari” becenéven is jól ismert alkotó kipróbálta magát az alkalmazott animációban (KAFF-szignálfilmjei világszerte sikereket arattak), de főként sorozatok és egyedi filmek fűződnek a nevéhez. Útja a rajzanimációtól a kombinált animációkig vezetett, amelyek rajzokat, tárgymozgatást és pixillációt kapcsolnak egybe; az utóbbi években pedig a 3D-animáció is gazdagítja az alkotói eszköztárat.
Ám a sokféleség mögött a mélyben megbúvó közös jegyek összekötik a legkülönfélébb műveket is: a mese és a költészet a vezérlő csillagok, amelyek egyaránt jelentenek forrást, témát és építkezésmódot az animációk számára. Olyan költők és meseírók inspirációját találjuk számos HoriMari-filmben, mint Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Szabó Lőrinc vagy Lázár Ervin.
Horváth Mária kezdettől fogva közreműködött a Magyar népmesékben (1977–2011), és a széria egyik legfontosabb alkotójává vált: a 100 részből több mint 40 epizódot jegyez társ- vagy főrendezőként. A Magyar népmeséket olyan – immár 3D-s animációval készült – mesesorozatok követik az életműben, mint A Négyszögletű Kerek Erdő (2010–17) és a Cigánymesék (2013–2020). Az egyedi filmeket nyitó Az éjszaka csodái (1982) a Kecskeméti Műterem első nagy fesztiválsikere volt, Ottawában nyert II. díjat. „Az alvók karneválja” nyomába eredő színpompás és lendületes rajzfilm ellenpontjai a minimalista Ajtó-filmek, köztük a megrendítő Ajtó 8 (1983), amely egy látomás az ember magányáról a világmindenségben. Az önfeledt gyermekjátékot és archaikus rítust egybekapcsoló Zöldfa utca 66 (1992) az animációs formák keverésére építő stílus kiváló mintadarabja. A legbensőségesebb rövidfilm, az asszociatív képsorokra komponált Állóképek – „Rajzok egy élet tájairól” (2000) Szabó Lőrinc verssorából („Szép volt, isten volt, Egy Volt a Világ”) kiindulva jelenít meg emlékeket és látomásokat.
Számos díjjal kitüntetett animációs munkássága mellett Horváth Mária más területeken is aktív: könyvillusztrációi, plakáttervezései és bábszínházas tevékenysége is szerves részei az életműnek.
Varga Zoltán
filmtörténész
